Mondjuk, most igaza van a Drágámnak! Ott van ez a francos diszkó. Amitől mindenki hirtelen azt kezdte hinni, hogy úgy vagyunk, mint Dagobert Bácsi, a nagy széfben ugrálunk fejest a bankjegyekbe. Pedig nem, csak van bennünk bátorság...vagy szimpla hülyeség, ezt még nem vizsgálták ki. (Anyám szerint nem is kell, teljesen jól látszik így is...) Naszóval, ott van ez a hely. Bazinagy épület. Két bejárat, a "gazdasági" (mert így menőnek hangzik, és ez van közel az italpulthoz) az egyik végén, meg a fő a másikon. Hát a fő, az baromi messze van. A gazdasági, meg baromi szerencsétlen helyen. Eddig két helyen tudtunk az ajtóhoz állni autóval, hát az egyiket a szomszéd vállalkozó helyre kis vas rudakkal lezárta, mert azért, mert ... na, volt vascsöve, meg betonja, amivel kiöntötte őket, meg festékje is, amivel lefestette.  A másik rámpaszerű képződmény az épület mögötti udvarra vezet, de kisebb lavírral megoldható, hogy az ajtó elé álljak, és ne hagyjam az olajteknőt az útpadkán. Valami előttem teljesen érthetetlen okból, hirtelen elfogytak a parkolók, illetve mindben áll mindig valaki, meg még szemben is, meg mindenhol. Újabban már a mi gazdasági bejáratunk előtt is. A kajafutár autó, mivel ügyesen lebetonnalkiöntöttlefestettvascsövezte a kijárási lehetőséget, így mindketten bajban vagyunk. Ő azért, mert bevágom a durcit (a sokadszorra rutinpályásat játszunk egymással szituáció miatt), és ahelyett, hogy megkérném, hogy üsse be a naviba: fene, és induljon el arra, inkább nem hallom meg a kopogást, ha már ész nélkül cölöpöz-parkol-sziesztázik, én meg azért, mert esze ágában sincs abbahagyni a kopogást. Mi meg nem vagyunk annyira sem idő bővében soha, sem jó kondiban, hogy 40 métert sétáljunk a sörös rekeszekkel...hússzor...oda-vissza vagy ezerrel pakolunk, hogy még legyen idő aludni egy órát mielőtt nyitunk.  Mostanában még  egy teherautó is odaszokott, amiről nem lehet tudni mit csinál ott, viszont legalább az ajtót sem nagyon lehet kinyitni tőle. A normális kommunikáció itt nem divat, avagy sértésnek veszik, mert errefelé mindenki nagyonmenőésmitképzelszkivagyte, hogy szólnimerszhozzámmertbunkónparkolok. A gyógyszer elgurult, így ezt kiviteleztük közös erővel:

 Hálistennek egyikünk sem teljesen normális. Nyilván, ezért szeretjük egymást.