Mondjuk, most igaza van a Drágámnak! Ott van ez a francos diszkó. Amitől mindenki hirtelen azt kezdte hinni, hogy úgy vagyunk, mint Dagobert Bácsi, a nagy széfben ugrálunk fejest a bankjegyekbe. Pedig nem, csak van bennünk bátorság...vagy szimpla hülyeség, ezt még nem vizsgálták ki. (Anyám szerint nem is kell, teljesen jól látszik így is...) Naszóval, ott van ez a hely. Bazinagy épület. Két bejárat, a "gazdasági" (mert így menőnek hangzik, és ez van közel az italpulthoz) az egyik végén, meg a fő a másikon. Hát a fő, az baromi messze van. A gazdasági, meg baromi szerencsétlen helyen. Eddig két helyen tudtunk az ajtóhoz állni autóval, hát az egyiket a szomszéd vállalkozó helyre kis vas rudakkal lezárta, mert azért, mert ... na, volt vascsöve, meg betonja, amivel kiöntötte őket, meg festékje is, amivel lefestette. A másik rámpaszerű képződmény az épület mögötti udvarra vezet, de kisebb lavírral megoldható, hogy az ajtó elé álljak, és ne hagyjam az olajteknőt az útpadkán. Valami előttem teljesen érthetetlen okból, hirtelen elfogytak a parkolók, illetve mindben áll mindig valaki, meg még szemben is, meg mindenhol. Újabban már a mi gazdasági bejáratunk előtt is. A kajafutár autó, mivel ügyesen lebetonnalkiöntöttlefestettvas
Hálistennek egyikünk sem teljesen normális. Nyilván, ezért szeretjük egymást.
Utolsó kommentek